Blaskó doktor évtizedek óta foglalkozik az orvostudomány egyik nem eléggé művelt, sőt mondhatni, „alulreprezentált” részével a vér alvadásával, annak kutatásával és ezzel kapcsolatban jelentős tudományos és publikációs tevékenységet fejtett ki, továbbá tudományos „címeit” is ebben a tárgykörben szerezte.
Ez a terület az utóbbi évtizedekben igen sokat fejlődött: nemcsak a belgyógyászok/laboratóriumi orvosok, hanem a kardiológusok és a neurológusok is „rákényszerültek” a korszerű ismeretek elsajátítására, mert a szakterületükön előforduló leggyakoribb –és népegészségügyi szempontból elsődleges fontosságú –betegségek, mint pl. a szívizom infarktus, agyi trombózisok (a sztrók) kialakulásában elsődleges fontosságúnak bizonyult az alvadási-, és a vérlemezke rendszer kóros működése. Ezért e terület diagnosztikája és terápiás lehetőségeinek pontos ismerete nagyon fontos: Blaskó dr évtizedek óta látogatja az ország kórházait, tart előadásokat és próbálja felhívni a terület fontosságára kollégái figyelmét.
A 20 éve alakult Magyar Thrombosis és Haemostasis Társaságnak kétszer két évig volt az elnöke és végig a vezetőségi tagja: erőfeszítései lassan „beértek” és a korábban ő és társai (István Lajos†, Rák Kálmán†, Sas Géza, Muszbek László, Losonczy Hajna, Kappelmayer János, Pfliegler György, Udvardy Miklós, Boda Zoltán, professzorok és munkatársaik) által kezdeményezett és életre hívott kórházi „mozgalom”, a helyi konszezus konferenciák szervezésének gyakorlata elterjedt és ma már nemzetközi felmérések is alátámasztják azt, hogy a magyarországi „alvadásgátlás, vérlemezke-gátlás” gyakorlata nem sokban különbözik a nyugat-európai/amerikai gyakorlattól. E szervező és előadói munka eredménye, hogy hazánkban - a költségek növelése nélkül – a kollégák gyakrabban gondolnak az alvadásgátlás bevezetésére, csökkent halálos tüdőemboliák, otthoni infarktusos és központi idegrendszeri halálozások száma. Az országosan érvényes útmutató első kiadásait Blaskó dr. készítette: ma már követői adják ki rendszeresen a korszerűsített útmutatót. Tudományos tevékenységét könyvek-könyvfejezetek sora és számos elismert közlemény is jelzi.
Életrajzához tartozik, hogy korábbi munkahelyein (Orvostovábbképző Egyetem, Szent Imre Kh.) széleskörű tapasztalatokat szerzett az új gyógyszerek bevezetése, alkalmazása terén, amit később egy nemzetközi gyógyszercég orvosigazgatójaként („a másik oldalról”) tovább kamatoztatott, elősegítve a hatékony, innovatív gyógyszereknek minél korábbi eljuttatását a betegekhez. Jelenleg is oktató professzor és tanszékvezető a Debreceni Egyetemen. A betegekkel való foglalkozást soha nem hagyta abba, mert meggyőződése, hogy reális kép a hazai viszonyokról csak a betegeken keresztül nyerhető és az ő érdekük felülír mindent.
A mélyvénás trombózis/tüdőembolia ma hazánkban népbetegség-számba menően gyakori betegség, egy szinten említendő a sokkal gyakoribb sztrókkal és a szívizom infarktussal: 30 éve küzdünk ellenük az alvadás/vérlemezke – aktív gyógyszerek elterjesztésével és az alvadékot feoldó fibrinolitikus kezelés népszerűsítésével. E munka eredményeképpen épültek ki országos hálózatok a szívizom infarktus intervenciós kezelésére az országos sztrók-hálózat agyi kerongési zavarok kezelésére és minden nagyobb kórházban kiterjedtebb az alvadásgátló kezelés nemcsak a műtétre váró és operált, hanem a tartósan ágyhoz-kötött, immobil betegek esetében is. E kórképek halálozása kizárólag azáltal, hogy fokozottabban gondot viselünk rá, gyorsan mentővel az illetékes kezekbe kerül a beteg, stb. az utóbbi 10 évben jelentősen csökkent, sőt a halálos tüdőemboliák száma megfeleződött.